"Ha nevet, sokkal többet meg lehet tudni egy emberről, mintha sír."

"Amikor bűntudatod van, akkor nem a bűnödet gyűlölöd, hanem saját magadat."

"A szeretet definíciója az, hogy a szeretet semmit se kíván, a szeretet semmit sem akar."

"Vannak dolgok, amelyek előre megvannak írva - néha azonban csak többszöri próbálkozás után tudjuk megvalósítani őket."

"Néha vannak emberek, akikkel lehet hallgatni, és nem érzel kényszert arra, hogy értelmetlen fecsegéssel töltsd ki a szünetet."

"Nem teszi boldoggá az embert, amit birtokolhat. Épp elegen vannak a Földön, akiknek mindenük megvan és mégsem boldogok."

"Nem elég a célt látni, járható útja kell! Nem elég útra kelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni kell!"

"Még egy útmutatás - ha ugyan kell még a tanács - nézd jól meg, gogy kire mit mondasz, s főként kicsodának."

"Már nem rettegett annyira a haláltól, mint régebben, tudta, hogy bármikor bekövetkezhet, akár félünk tőle, akár nem."

"Minél inkább igyekszünk eltüntetni a bennünket szétválasztó szakadékot, ez a nehézkedés annál messzebb tol bennünket."

"Minden csodák közt legnagyobb, hogy a valóságos csodák természetessé lehetnek - sőt, azzá is kell lenniük."

"Mindannyiunknak szembe kell néznünk a magunk kihívásaival. Azt hiszem minden attól függ, hogy vállalju-e őket."

"Hogy mennyire erős bennünk a gonosz hatalma, először akkor érezzük meg, amikor szabadulni akarunk tőle."

"A gyerek iránti szeretet nem a vérből fakad, hanem a gondozás közben kifejlődött barátságból."

"Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd."

"Egy nap majd megfizetünk ezekért a lopott pillanatokért, de nem hiszem, hogy rosszak lennénk, csak mert megéljük őket."

"Boldog házasságban élni nem azt jelenti, hogy az ember naponta beszámol a párjának arról, ki mindenkivel találkozott."

"Az igazi férfi két dolgot akar: játékot és veszélyt. Ezért akarja az asszonyt legveszélyesebb játékszer gyanánt."

"Ahhot, hogy magunkhoz vonzzunk valakit vagy valamit életünkben, először el kell képzelnünk, hogy már velünk van."

"A világ legtöbb fontos dolgát olyan emberek érték el, akik akkor is tovább próbálkoztak, amikor már semmi sem segített."

"A múltnak nincs hatalma felettünk. Nem számít mióta dédelgetünk egy beidegződést. A hatalom lényege a most-ban rejlik."

"Sötétség nélkül nem létezik a fény sem."

"A halottak az élők emlékezetében élnek tovább."

"Néha csak az segít minket át a nehéz dolgokon, ha elképzeljük milyen volna az a világ, amelyben teljesülhetnek az álmaink."

"Mindnyájan szeretetre születtünk. Ez a létezés alapelve."

"Amiben az emberi elme hinni tud, azt meg is tudja valósítnai."

"Nem kell egyedül élned a világban. Ott van a testvéred."

"Az igazi álmoknak az akadályok adnak erőt. Máskülönben nem változnak tervekké, hanem csak álmok maradnak. Éppen ez a különbség az álom meg a terv közt. Az álmainkat nem készen kapjuk, lassanként bontakoznak ki, talán végül másként is alakulnak, mint ahogyan megálmodtuk őket."

"Ne csak akkor mondd, hogy szeretsz, ha várok rá, hanem máskor is. Nem kell félned, nyisd ki a szíved, vagy én tépem fel a kapuját. Szeretni, ölelni, mosolyogni bármikor lehet, tedd meg. Ölelj indokolatlanul, ameddig tudsz, nyisd ki a szíved, és engedj be. Ne félj, nem bántalak. Nem tudnálak. De mosolyogj mindig, mert fagyott arc mögött nincs élet. Akarj életet. Akarj élni. Mosolyogni, és szeretni. Mindig. Holnap és ma is, és hinni abban, hogy egyszer lesz, aki meg is érdemli."

"Hosszú évekig számtalan különféle módszert bevetve hajszoltam a boldogságot, és a közben felhalmozott rengeteg szerzemény és eredmény a végén teljesen tönkretett. Az élet, ha túlzottan hajszolod, végül a sírba visz. Az idő, ha üldözöd, pont úgy fog viselkedni, mint egy bűnöző: mindig is egy megyével vagy egy szobányival előtted jár, megváltoztatja a nevét és a hajszínét, csak hogy egérutat nyerjen, épp amikor az új letartóztatási paranccsal a kezedben belépsz a motel előcsarnokába, ő kioson a hátsó ajtón, csak egy égő cigarettavéget hagyva a hamutartóban, hogy cukkoljon. Valamikor meg kell állnod, mert az idő nem fog. Be kell ismerned, képtelen vagy fülön csípni. Arra is rá kell jönnöd, hogy nem is ez a feladatod. Egy bizonyos ponton túl, fel kell adnod az üldözést, meg kell állnod, és hagynod kell, hogy a boldogság rád találjon."

"Tudod, különlegesnek lenni egy dolog, míg fontosnak lenni már egészen más. ‘Különleges’ az a valaki, akit sosem fogsz elfelejteni az életed során. ‘Fontos’ pedig az, akire egész életedben szükséged lesz. Az élet pont attól olyan nehéz, hogy az esetek többségében ez a két személy nem ugyanaz...viszont arra, hogy ki különleges, és ki fontos, sokszor csak túl későn döbbenünk rá."

"És lám, ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák. aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket, és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá. És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sose kérdik, jól van-e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni. mert valójában az is vagyok."

"A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét. Mosolyog mikor sikoltani szeretne. Dalol mikor sírni volna kedve. Sír mikor boldog és nevet mikor fél. Harcol azért amiben hisz. Kiáll az igazságtalansággal szemben. Nem fogadja el a „nem”-et válaszul. Ha tud egy jobb megoldást, átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz ha fél. Szeretete feltétel nélküli. Sír ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog ha barátai jól vannak. Örül ha születésről vagy esküvőről hall. Szíve összetörik ha közeli rokona vagy barátja meghal, de megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.Tudja hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet. Csak egyetlen hibája van: elfelejti mennyire értékes."

"Belegondoltál már milyen az, ha valakinek az arcán a te szavaidtól lesz mosoly, ha valaki azért boldog, mert vagy neki. Azért küzd, hogy te legyél az a személy aki részt vesz és egyik főszereplője élete legszebb pillanatainak !"

"Legyél boldog, még akkor is, ha sírni kell, vigyorogj egyedül, ha nincs kivel. Legyél boldog még akkor is, ha nagyon fáj, legyél boldog még akkor is, ha nem muszáj."

"Nem tudod visszaforgatni az időkerekét. Csak engedd el és jól leszel. Ami megtörtént az megtörtént és kész. Nem lehet semmissé tenni."

"Tettél már valaha olyat, amelyről tudtad, hogy hatalmas ostobaság, még is szükséged volt rá, hogy megcsináld? Ez az a fajta érzés, amikor tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy hatalmas, visszacsinálhatatlan baklövést követsz el és tudod, hogy hihetetlenül fog fájni a legvégén? Mikor a magadnak feltett "Kellett ez nekem?" kérdésre azt válaszolod, hogy igen, bár egy józan eszű ember gondolkodás nélkül rávágta volna, hogy: nem? "

"És íme, itt van az én dilemmám: az egyik felem akar téged, de a másik felem el akar felejteni.  Attól a pillanattól fogva, hogy találkoztunk…nem tudlak kiverni a fejemből. Azt mondom magamnak, hogy el kell futnom, de azt veszem észre, hogy vonzódom a dilemmámhoz.  Az én dilemmám pedig…Te vagy.”

"A mosoly hatalma legyőzhetetlen: megmutatja, hogy boldogan éled az életed, függetlenül attól, hogy mi történik benne. Nincs ennél nagyobb hatalom a világon."

"Az első csók érintése olyan különleges boldog pillanat, amiből legszívesebben soha ki nem szakadna az ember. Az első csók olyan, mintha csak leomlana egy láthatatlan fal, némán, hangtalanul, de azért mégis határozottan, örökre. Az első csók után más lesz a mosoly, amit a másiknak küldünk, és a levegőben különös, pozitív töltésű feszültség robban, aminek láthatatlan szikrái örömköntösbe öltöztetik a lelkedet."

"Nekem a szabadság kell. A levegő, a tér, hogy ne öljenek meg egyetlen pillantással, gondolattal, hogy ne érezzem azt, hogy nem jó az, ami vagyok. Még egyszer nem vagyok hajlandó elviselni azt, hogy háttérbe szorítsanak. Nem választok rosszul, most már nem fogok. Nem kell olyan, aki nem tisztel, nem becsül, és nem örül nekem, velem; minek kellene. Mit tudnék én kezdeni vele? Ám addig, amíg ilyen nincs, élvezem azt, ami vagyok, így nem is hiányzik senki. A mosolyt, az életet, amit nap mint nap kiszínezek, és kérdés nélkül lepakolom magam elé, vigye, akinek kell, nálam aztán van belőle bőven. Hiszen addig jó, amíg meg tudod találni magadban a gyereket, az idiótát, az őrültet, azt, aki a hétfő reggelt nem szürkének, hanem kávé nélkül is varázslatosnak látja."

"Amikor bizonyossá válik, hogy nincs pillanat, melyben ne hiányozna, ez az érzés lassan mindent meghatároz az életedben. Előbb a napok végtelenek nélküle, aztán az órák, végül minden perc."

"Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csakhogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen."

"Senki nem tudja mindenre a választ, és néha az a legjobb, ha bocsánatot kérünk, és magunk mögött hagyjuk a múltat. Máskor a jövőbe kell néznünk, és tudnunk kell, hogy ha azt hittük, már mindent láttunk, akkor az élet még mindig meglephet minket, és mi is meglephetjük önmagunkat."

"Amíg fiatal vagy minden szépnek látszik, hulló könnyed is szivárvánnyá válik.
De amint az évek lassan tova szállnak, úgy gyűlnek szívedben a gondok és az árnyak.
Rövid az élet, mégis sok a könnye, mikor te mosolyogsz a másét töröld le.
Mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások, úgy lesz ellenséged, úgy lesz jó barátod.
S akit párodul melléd rendel az ég, becsüld meg erősen, szorítsd meg a kezét.
S majd ha minden álmod valósággá válik, akkor se felejtsd el : Légy jó mindhalálig!"

"Az Élet ilyen. Edz, és nem érdekli, hogy mit gondolsz, vagy hogy épp mire vágysz. Felkészít mindenre, de leginkább arra, hogy tudd, bármi jöhet, te megbirkózol vele. Hiszen nem véletlenül hagy magadra az Élet. Meg kell tapasztalnod, hogy mire vagy képes. Hogy mi van benned."

“A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.”

"Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt."

"Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk, nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünket, kikészít. A vágy tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a leginkább, akik nem tudják, mit akarnak."

"Szerintem fontos, hogy kiben mi van. Hogy kinek mi az útja, hogy rálépjen, hogy higgyen benne, hogy merjen lépni, és ne foglalkozzon azzal, ha valaki le akarja róla rugdosni. Egyszer kell kibírni, meg még egyszer, utána talán már sokkal könnyebb, harmadszorra meg már nem is fog érdekelni, hogy más mit mond. Az utad viszont annál inkább, amin a megérzéseid visznek előre. Nem kell más, csak hit abban, hogy amit érzel, az a tuti. Tudni, hogy nem okozhatnak csalódást. Igen, az elején rohadt nehéz lesz. Persze, mint minden. De aztán elkezd jönni a siker. Jön, és árad, és boldog leszel, mert az az út, ami a tiéd, azért van, hogy boldoggá tegyen. Csak merni kell magadévá tenni."

"Ilyenek vagyunk. Tudjuk, hogy nem lehet, és mégis akarjuk. Tudjuk, hogy fájni fog, és mégis belesétálunk. Persze, hisz imádjuk a csapdákat, a veszélyt, a kihívást. Mi nők meg főleg. Mert mi kell nekünk... Csak az, ami nem szokványos. Ami nem egyszerű, ami bonyolult, ami más, mert azt hisszük, hogy majd nekünk egyszerű lesz. Nekünk menni fog. Aha, csak egy aprósággal néha elfelejtünk foglalkozni. Mégpedig azzal, hogy az elején megéreztük: ez is olyan lesz, mint a többi. De valamiért még mindig nem hallgatunk az érzéseinkre... Pedig mennyi csalódástól kímélnénk meg magunkat. Végül is. Pofonból tanul az ember."

"Állandó útitársad vagyok, vagy legjobb segítséged, vagy legnehezebb terhed. Továbbsegítelek, vagy sikertelenség felé húzlak, parancsodra várok. Felét átadhatod annak, amit teszel, végrehajtom gyorsan és hibátlanul. Könnyen kordában tarthatsz, csak légy szigorú hozzám. Mutasd meg nekem pontosan, hogyan végezzek el valamit, pár lecke után már magamtól is megteszem. Minden nagy embernek szolgája vagyok, de nem kevésbé a szerencsétleneknek is. A nagyokat én tettem naggyá, a szerencsétleneket én tettem szerencsétlenné. Annak ellenére, hogy nem vagyok gép, egy gép precizitásával dolgozok, amelyhez egy ember intelligenciája társul. Hasznodra vagy romlásodra működtethetsz engem, nekem teljesen mindegy. Fogadj el, képezz, legyél hozzám szigorú, és az egész világot lábaidhoz vetem. Vegyél könnyedén, elpusztítalak. Ki vagyok? A szokásaid."

“Két módon tehetnek bolonddá: az egyik, hogy elhitetik veled a hazugságot. A másik, hogy visszautasítod az igazságot.”

“Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.”

"Az igazi szeretet ajándék: nem kérheted és nem is követelheted, ahogyan ő sem kér, és nem követel semmit. Van, ha életre hívod; és nincs, ha elvárod, hogy legyen. Földi eszköznek semmi hatalma felette."

"Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat."

"Vehetsz házat
de otthont nem.
Vehetsz ágyat,
de álmot nem.
Vehetsz órát,
de időt nem.
Vehetsz könyvet,
de tudást nem.
Vehetsz pozíciót,
de tiszteletet nem.
Megfizetheted az orvost,
de az egészséget nem.
Megveheted a lelket,
de az életet nem.
Megveheted a szexet,
de a szerelmet nem."

"Két és huszonkét éves koruk között nagyon sokan drámai változáson esnek át. Rögeszméjükké válik, hogy megteremtsék biztonságukat és bebiztosítsák magukat. Estéiket a tévéhez láncolva töltik el, és celluloidhőseik merész tetteitől el vannak ájulva. Nagy adag szappanoperával és helyzetkomikummal töltik fel magukat, mialatt életük egyre unalmasabb évek sorozata lesz.
Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja az életerőnket. Az optimális biztonságot, védelmet és megszabadulást a gondoktól majd hat láb mélyen a föld alatt egy dobozban fogjuk megtalálni."

“Ha ez élet dögunalom, nézd meg, mennyi energiát fordítasz rá! Soha sem hallod, hogy valaki azt mondaná: “Hajnalban kelek, edzem a testem, tanulok, ápolom a kapcsolataimat, teljes gőzzel dolgozom – és semmi jó nem történik az életemben.” Életünk egy energiarendszer. Ha semmi jó nem történik benne, az a te hibád. Ha majd egyszer felismered, hogy a befektetett energia alakítja a körülményeidet, akkor már nem leszel áldozat.”

"Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában."

"Van egy történet az egypetéjű ikrekről. Az egyikük tántoríthatatlan optimista, aki szerint az élet igenis habostorta. A másik viszont megkeseredett pesszimista, aki hangoztatta, hogy a Murphy törvénye csöpög az optimizmustól. Szüleik a fejüket csóválták, és mindkettőt pszichológushoz vitték.
A szakember azt tanácsolta, hogy próbálják kiegyensúlyozni a két gyermek személyiségét.
– A legközelebbi születésnapjukon külön-külön szobában bontassák ki velük az ajándékaikat! A pesszimistának vásároljanak össze szebbnél szebb ajándékokat, az optimistának pedig adjanak egy doboz trágyát.
A jóemberek tartották magukat az útmutatáshoz, és feszülten várták az eredményt.
Amikor bekukucskáltak a pesszimistához, hallhatták, hogy megállás nélkül zúgolódik:
- De ronda ez a számítógép! Fogadjunk, hogy az a videójáték mindjárt összetörik… Ezeket utálom… Láttam már ennél nagyobb távirányítós autót is…
Lábujjhegyen a másik ajtóhoz lopakodtak, s a kulcslyukon át látták, hogy az ő kis optimistájuk sugárzó arccal labdázik a lócitromokkal.
- Úgysem csapnak be! – kuncogott. – Ahol ennyi trágya van, ott egy póninak is kell lennie!"

"Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, mert a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket."

"A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben."

"Létének törvénye határozza meg minden embernek, hogy hol tart életútján: a gondolatai, amelyeket jellemébe épített, juttatták oda, és életének rendszerében nincs egyetlen véletlen rész sem, hanem minden egy tévedhetetlen törvény működésének eredménye. Egészen addig, amíg egy ember magát külső körülmények teremtményének tartja, sodródni fog a körülményekkel; de amint ráeszmél, hogy ő teremtő erő, és képes rendelkezni lényének rejtett talaja és magjai felett, amelyekből a körülmények kifejlődnek, saját maga irányítója lesz. Azt, hogy a külső körülmények a gondolatokból nőnek ki, minden ember tudja, aki egy ideig gyakorolt önkontrollt és tisztulási folyamaton ment keresztül, hiszen azt tapasztalta, hogy körülményei pontosan olyan mértékben változtak, amennyire mentális állapota változott."

"Van, amit a szülők jobban tudnak. Van, amikor a legjobb barát sem tudja elérni, amit egy anya igen. És van, amikor úgy érezzük, a helyzet, amibe kerültünk, meghaladja a tudásunkat, és csak egy felnőtt adhat rá elfogadható tanácsot."

"A bosszú olyan cselekedet, amelyet valaki azért akar elkövetni, mert tehetetlen; ám mihelyt a gyengeség érzése megszűnik, a bosszúvágy is elmúlik."

"Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna már rég kihaltunk volna. És mégis, a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek, és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne."

"Néha az emberek éveken keresztül ugyanattól a problémától nyomorultak, holott azt is mondhatnák: “Na és?”. Ez az egyik kedvenc mondásom: “Na és?”. Nem tudom, hogy éltem túl az éveket, mielőtt megtanultam, hogy használjam ezt a trükköt. Sokáig tartott, míg megtanultam, de ha egyszer sikerül, sosem felejted el."

"Nem az az erős, aki még soha nem aludt el sírva,
hanem ki könnyes szemekkel, a nehéz napokat kibírja.
Nem az az erős, aki még egyszer sem bukott el,
hanem ki ezredjére is feláll, s tudja, hogy küzdenie kell
Nem az az erős, ki még nem kapott pofont sem,
hanem ki az ütések ellenére is, boldogul az életben.
Eleshetünk százszor, de mindig kell találni kiutat,
még akkor is, ha a sors nehéz és rögös utakat mutat.
Nem az az erős, ki mindig bátor és nincs benne félelem,
hanem ki azt mondja, minden rossz ellenére: Boldog lesz az Életem."

"Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben."

"Gyakran túl gyorsan élünk. Nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket."

"Aki magasra jutott, annak több az ellensége is. Míg megbújsz a tömegben, csak a melletted állók tudnak létezésedről. Ha valamivel kitűnsz és kiemelkedsz közülük, sokkal többen szereznek rólad tudomást. Irigyelnek, úgy képzelik, az útjukban állsz, no és lesznek persze olyanok is, akiknek tényleg az útjában vagy... Így megy ez már sok ezer éve, mindenütt, ahol csak emberek élnek."

"Az élet túl rövid. Túl rövid ahhoz, hogy elégszer elmond valakinek, hogy szereted. Túl rövid, hogy elég jót tegyél, hogy elégszer megöleld azokat akik számítanak. Túl rövid, hogy eleget mosolyogj, hogy eleget nevess. Túl rövid ahhoz, hogy elégszer okozz örömet. De amennyit tehetsz, azt tedd meg. Minden apró boldogság számít. Mert nem tudhatod mikor van vége az életednek. Nem tudhatod, mikor robban egy bomba, mikor rohannak bele repülők, abban az épületben ahol vagy. Nem tudhatod mikor dönt le a lábadról egy visszafordíthatatlan betegség. Lehet, hogy soha. Lehet, hogy bántalmak nélkül éled le az életed. De hány ember hal meg úgy, hogy elbúcsúzni sem tudott? Vajon mit gondoltak az utolsó pillanatokban? Hatalmas ez a világ és rengeteg benne a rossz. Számtalan élet ér úgy véget, hogy ha nincs ott, az adott helyen, az adott időben, akkor talán semmi nem történik vele. Nem tudhatjuk…Senki nem tudja mikor jár le az ideje. Ezért szeress nagyon, nevess sokat, ugrálj örömödben, légy bölcs, tegyél szép és maradandó dolgokat. És a legfontosabb: Mindig légy boldog!"

"Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek."

"Semmibe se kerül, de sokat ad. Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni...Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!"

"A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé. Társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket."

"Az anyáknak megadatott az emberiség által ismert legnagyobb kincs: a tudat, hogy jobbá tehetik valaki másnak az életét."

"Ne légy szomorú ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozásokhoz."

"Ugye, szerinted se normális az, hogy valaki akarattal, ahogy te szoktad mondani, erőnek erejével hinni akar egy embernek, bízni akar benne, de tényleg minden igyekezettel... és nincs is semmi olyan, ami miatt ne bízhatna benne... és hiába utálja magát érte, egy hülye állat ott a belsejében folyton csak arra vár, hogy egyszer csak igenis kiderül..., hogy nem lett volna szabad bízni... Ugye, ez nem normális, nem lehet normális?"

"Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk."

"Gyakran szociálisan arra vagyunk kondicionálva, hogy az élet negatív oldalát lássuk. Ha van tíz dolog, ami jól működik, és egy, ami nem, akkor csak arra figyelünk, ami rosszul működik. Ha fiacskánk a húszpontos matekteszten tizenegy pontot ér el, akkor nem a tizenegy pontra koncentrálunk, hanem a kilencre, ami nem sikerült neki. Ha fáj a fejünk, akkor nem azt mondjuk: “A mellkasom, a hasam, a lábam és a karom nem fáj!”, hanem azt: “Úgy fáj a fejem!” Az inggallérunkon lévő rúzsfolt miatt aggódunk, ahelyett, hogy annak örvendenénk, hogy az ingünk kilencven százaléka milyen tiszta! Túl sok ember gondolja azt, hogy realistának és racionálisnak lenni egyet jelent a hibákra való koncentrálással!"

"Gőzöm sincs, hol leszünk majd 20, 40 vagy 50 év múlva. Nem tudom, kivé válunk. Nem tudom, hogy képes leszek-e neki megadni mindazt, amire vágyik. De egy dolog holtbiztos; hogy szeretem őt, és szeretni is fogom. Hajnaltól napnyugtáig, az életem végéig!"

"Néha az ember idő előtt szeretne felnőni és önállóságot mutatni. Most meg, mindennek a végén azt kívánom, bárcsak gyerek lehetnék még egy kicsit."

"Közel sem vagyok tökéletes. Hibáztam és hibázom. Adtam már sok mosolyt és könnyet is. Csalódtam és okoztam csalódást. Sokszor hittem annak akinek nem kellett volna. Vártam amikor már nem kellett volna és kapkodtam mikor még várnom kellett volna!
Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is, néha önző vagy túl megalkuvó!
De mégis ember vagyok! Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes."

"Belélegzés, kilégzés,
hát nem erről szól az egész?
Élni az életet őrülten és hangosan,
mintha jogom lenne hozzá.
Ismerem a szavakat, amiket kimondok,
nem maradt már semmi titok,
nem hiszem, hogy valaha is át tudom törni a szellemed"

"Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul."

"Semmit ne erőltessünk... A lényeg, hogy minden megy magától és minden idővel bekövetkezik. Ha nem az életünkbe való és mi mégis megtartjuk, akkor is ki fog esni egyszer, csak később. Ha oda való és elküldtük, úgyis visszatér. Szóval nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés. Aki az életünkbe való, az ott lesz, aki nem, az egyszer eltűnik."

"Minden ember mögött van egy történet. Van egy oka annak, hogy ők ilyenek, nem azért ilyenek, mert ilyenek szeretnének lenni. Valami a múltban történt velük, ami miatt ilyenek lettek és néha ezeket lehetetlen helyrehozni."

"Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!"

"Ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem a szívünkkel érzünk meg, elveszett idő, akár a szivárvány színei a vaknak, a madár éneke a süketnek. De van vak meg süket szív is, amely semmit se érez, épp csak ver."

"Csak kevés ember van akik végig kísérik az életed úgy ahogy azt meg ígérték. Akik pedig csak üres ígéreteket és mosolyokat adtak azok sose voltak jelen az életünkben."

"Vagyok amilyen vagyok. Olyan mint más de mégis MÁS. Egy bohókás kislány aki soha nem akar felnőni. Már kérdezték sokan-igen én még hiszek a mesékben. Szeretek középpontban lenni, szeretem érezni hogy szeretnek, de azért utáljon is valaki mert ellenségek nélkül unalmasabb lenne az életem."

"Elegem van abból, hogy én mindig mindenkivel kedves vagyok és egy csepp viszonzást sem kapok. És akárhányszor elhatározom, hogy megváltozok nem megy. Én valahogy nem tudk úgy viselkedni másokkal, ahogy ők velem viselkednek. Egyszerűen nem tudok fájdalmat okozni az embereknek, de tűröm, hogy nekem fájdalmat okozzanak..."

"Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj.  Az vagyok, aki színt visz az életedbe, és nehezen felejthető emlékeket őrzöl majd utánam. Az vagyok, akit elijesztesz, ha a négy fal közé csak magadnak akarsz.  Az vagyok, akire nem tudsz haragudni, mert egy mosollyal leveszlek a lábadról.  Az vagyok, aki szenvedéllyel ég, aki lángra lobbant és ragaszkodva őrzi azt.  Az vagyok, aki hamar kiismer, és ha nem mutatsz magadból valami újat, valami mást, valamit, ami megint rabul ejt, akkor már indulok is tovább. Az vagyok, aki mindig figyel Rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan, míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát.Az vagyok, akitől a legvégső esetben halkan fogod megkapni azt a szót, hogy bocsánat. Az vagyok, aki szüntelenül lefog nyűgözni, aki mindig meglep, aki minden régi titkos vágyadat teljesíteni fogja és cserébe legalább ennyit kér Tőled is. Az vagyok aki ha kudarcot vall, vagy rossz kedve van, semmivel sem tudod felvidítani, inkább felidegesíted majd azzal, hogy ezt megkísérled. Az vagyok, aki önzetlenül önmagadért fog szeretni, de aki csak akkor fogja mondani Neked, amikor ezt valóban úgy érzi. Az vagyok, akit soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni."

"Vicces, ez az élet nevezetű valami. Vannak jobb napok és tömegével akadnak rosszak. Van aki szeret és van aki gyűlöl. Miért? Mert élsz és vagy. Van olyan dallam melyért rajongsz, vagy amitől haj tépve zokogsz. Van olyan illat mely kedves neked, van ami undort kelt. Van az az érzés, hogy szerelem, itt vannak a pillangók, a sarokban összeomlós zokogások, a tányércsapkodások, de te mégis szereted ezt. Miért? Mert élsz és vagy. Van, hogy ferde szemmel nézel másra, van, hogy segítő kezet nyújtasz. Van, hogy fintorogsz, nevetsz, könnyekig hatódva rebegsz. Van amikor felszabadultan kiáltasz, van, hogy imádkozva rimánkodsz. Van, hogy bizonytalan vagy, van, hogy gátat nem ismerve törsz előre. Van, hogy fáj, van, hogy élvezed. Van amikor félsz és van amikor rettegsz. Vannak a hazugságok, a fel nem vállalt igazságok, a bűn a rossz, de te ezt mégis szereted. Miért? Mert élsz és vagy. Emberként. Halandóként.. hibázóként. De ne feledd ez a te életed.  A te hibáid, a te jó és rossz napjaid."

"Bizonytalanná tettél, azt mondtad nem vagyok elég jó. De ki vagy te ahhoz, hogy ítélkezz? Mikor te csak egy gyémánt vagy a piszokban. Biztos vagyok benne, hogy van néhány dolog, amit megváltoztatnál magadon. De mikor nekem jut eszembe ilyen, rájövök: Nem akarok senki más lenni."

"A teljességet nem lehet látni, a teljesség szinte észrevétlenül burkolja be, veszi körül, öleli át az embert. A teljesség leginkább egy érzés: a hiánynélküliség érzése."

"A csoda itt lakik közöttünk. Itt él velünk, itt jár közöttünk, veled van az utcán, a munkahelyeden, az otthonodban. Melletted ül az asztalnál, ott fekszik ágyadban, sorban áll veled a boltban. Mindenütt ott van. Nem látod, de ott van. És várja, hogy megszólítsd. Mert csak ennyit kell tenned. De te félsz tőle. Mert azt hiszed, megfoghatatlan, elérhetetlen, rejtélyes. Hogy nincs. EAzért lemondasz róla. Pedig csak meg kell szólítanod. Elmondanod neki, hogy mit szeretnél, mire vágysz. És a Csoda teljesíti."

"A világ minden szerencsétlensége a sok hazugságból származik, a szándékos hazugságól meg a nem szándékosból is, amit csak sietségünkben, hebehurgyaságunkban követünk el."

"A megismerés utazás, és a lehetséges utak száma végtelen."

"Nézzék csak meg jól a terhes nőt: azt gondolnánk, átmegy az utcán, vagy dolgozik, vagy éppenséggel szól önökhöz. Tévedés. A gyerekére gondol. Nem fogja bevallani, de kilenc hónap alatt nincs perc, hogy ne gondolna a gyerekére. Jó, figyel arra, amit mondanak neki, csak nemigen hallja. Bólogat, de igazából fütyül az egészre. Maga elé képzeli. Öt milliméter: egy szem búza. Egy centi: kagylócska. Öt centi: az asztalon a radírgumi. Húszcentisen, négy és fél hónaposan: a kitárt tenyere. Semmi. Semmi se látszik, mégis csak gyakran téved a keze a hasára. Dehogy, nem is a hasát érinti, hanem őt."

"Egyáltalán nem az a célom, hogy Assisi Szent Ferenc legyek, vagy valami hasonló, de mindenki tud ocsmányságokat kiabálni. Miért kéne olyannak lennem, mint ő? Miért ne történhetne meg, hogy néha, de tényleg csak néha legyőzheted a gonoszt, akár csenddel is? És hagyni, hogy hadd visszhangozzon a fülében a saját utálatossága. Talán a jóság elég ahhoz, hogy megmutasd a gonosznak, milyen is valójában. Ahelyett, hogy még több gonoszsággal állítanád meg."

"Soha ne add fel, érd el az Álmaid. A kudarcok ne törjek a szárnyaid. Gyerünk állj fel próbáld meg mégegyszer. Nem létezik olyan mit nem érhetsz el!"

"Az ember az otthonán dolgozik, s otthona a föld. Ront, elmozdít, pusztít, ledönt, földig rombol, aláás, aknásít, kivés, feltúr, összetör, porrá zúz, van, amit eltöröl, mást megsemmisít, és rombolva épít. Nem tétovázik akkor sem, ha iszonyú tömkeleg, tömb, akadály kerül az útjába, nem retten meg a tündöklő anyag tekintélyétől, sem a természet fenségétől. Ha közelébe férkőzik a teremtés roppant titkának, meg is ostromolja. Istennek az a megjelenési formája, amely lerombolható, kísértésbe ejti, kalapáccsal a kezében rohamra indul a végtelenség ellen."

"Ahelyett, hogy olyan baromságokkal traktálta volna, hogy "a remény hal meg utoljára", hogy "mosolyogjon, és akkor a világ visszamosolyog rá", hogy "a legsötétebb éjszaka is véget ér egyszer", Lisey egyszerűen csak megölelte a nővérét. Mert néha ez a legjobb, amit tehetsz. Ezt annak az embernek is megtanította, akinek több mint húsz évvel ezelőtt felvette a vezetéknevét. Néha az a legjobb, ha hallgatsz. Néha az a legjobb, ha befogod a lepcses szádat, és állod a sarat."

"Csak olyan hátizsákot érdemes felvenni, amibe minden egyes belevalót gondosan mérlegelve pakoltunk be és mellécsomagoltunk a lelkünkből egy féltve őrzött darabkát is. Akkor legyen akármilyen nehéz az a zsák, soha nem érzünk rá vágyat, hogy letegyük."

"Érezted már azt, hogy igazából fogalmad sincs, mit érzel?! Azt mondják, nincs ilyen állapot, akkor én most mégis melyikben vagyok? Olyan érzések kavarognak bennem, amit ellentmondanak egymásnak. Olyan érzések, amikre nincs magyarázat. Szeretni valakit okkal, ok nélkül.. ugyanaz. Voltál már olyan boldog, hogy egy filmben érezted magad? Mondhatni lebegtél a boldogságban, és a kis rózsaszín felhőkön aludtál el minden éjjel édi-bédi mosollyal az arcodon? Esetleg hirtelen véget ért? Összetörtél? És épp most magadra ismersz? Ha, igen, akkor elgondolkozol most, az emlékeken. Hogy miket is tetettek együtt. Milyen álmaitok voltak, esetleg tervek. Most képzeld el magad egy híd közepén. A híd egyik fele egy gyönyörű szép tájat kíván, bár hosszabb is az út odáig. A híd másik felén egy hasonló táj van. Az út arra rövidebb, azonban veszélyesebb is. Most dönts. Dönts abban, hogy merre indulsz. Elindulsz a hídon az első felé, vagy kockáztatsz? Senki nem dönthet helyetted. A veszélyes úton a mélybe zuhanhatsz. De lehet, hogy az a táj szebb. Nem tudhatod. Tedd fel a kérdést. Mit akarok? Szenvedni vagy szabadulni? Bevallani vagy megtagadni? Szeretni vagy elengedni? Tudod mi a legrosszabb.. ha képtelen vagy eldönteni. Ha csak állsz azon a nyamvadt hídon és csak állsz. El kell indulnod valamerre különben ott ragadsz."

"Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat."

"Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad. Egyszerűen elhatározod, hogy boldog leszel. Egyszerűen csak azért, mert élsz. Egyszerűen azért, mert így akarod!"

"Néha csak el kell fogadnod, hogy mennyi van az életedben ott, ahol most épp tartasz. Minden lépéshez tartozik valami. Valami jó, valami álom, valami csoda, ugyanakkor valami hiány, valami tragédia is. Van az az út, amiért áldozatot kell hozni - meg persze elég felnőttnek lenni ahhoz, hogy hiszti nélkül elfogadd. Mindennek ára van. Van olyan, hogy először össze kell raknod a saját életedet, megvalósítani az álmaidat, meg hasonlók, és csak utána jöhet a másik az életedbe. Addig nem. De tudod mit? Inkább legyen így. Teremts sziklákat magad köré, olyanokat, amik biztosítanak arról, hogy minden rendben lesz, hiszen védve vagy és megtartanak. A sziklák ugyanakkor veszélyesek. Akárki nem mássza meg őket, de ez nem baj. Egyáltalán nem az. Adj hálát értük, ugyanis nem kell mindenkinek megmásznia, csak az jusson át rajtuk, akinek valóban ott a helye. Aki valóban komolyan gondolja."

"A viharokban és kalandokban rejtőző veszedelemnek rengeteg az árnyalata, és csak hébe-hóba fordul elő, hogy a jelenségek külső leplén érzékelhetően üt át a baljós erőszak, a gonosz szándék - az a meghatározhatatlan valami, ami megzavarja az ember eszét és összeszorítja a szívét, hogy tudja, érezze, a véletlenek kuszasága és az elemek dühe rosszakaratúan tör rá olyan erővel, amelyet már nincs hatalma kordában tartani, oly féktelen kegyetlenséggel, amely kitépi belőle a reményt és a félelmet, a fáradtság gyötrelmét és a pihenés utáni vágyat. Már csak törni, rombolni akar, megsemmisíteni mindezt, amit eddig látott, szeretett, élvezett vagy gyűlölt. Mindazt, ami drága és nélkülözhetetlen - a napfényt, a múlt emlékeit, a jövendőt -, az egész sokszínű világot el akarja törölni a szeme elől azzal az egyszerű megdöbbentő cselekedettel, hogy elrabolja tőle az életét."

"A szülőket tanulmányozva megértjük a gyerek viselkedését. De vajon nem igaz-e a fordítottja is? Sokszor az után értettem meg igazán a szülő jellemét, miután a gyerekeket tanulmányoztam."

"Sokan a magány elől menekülve regisztrálnak a közösségi oldalakon, de az csupán illúzió, hogy az idetartozás megszünteti a magányt. Megoszthatok egy képet vagy információt a kutyámról kutyasétáltatás után, attól a kutyát még egyedül sétáltattam meg."

"Mindig mást kapsz - pontosan azt, amire szükséged van. Azt az ölelést, ami megnyugtat, vagy épp a tekintetet, ami felvillanyoz. Az persze már a te dolgod, hogy megtanuld elfogadni azt, hogy meddig tartott, és nem "csak még egy utolsót, csak még egyet, aztán mehet" könyörögni, miközben tudod, hogy semmiből sem kaphatsz többet, csak annyit, amennyit neked szántak."

"Ki-ki maga felelős azért, hogy a saját életét élje és önmagát megtalálja. Ha ezt a felelősséget másra igyekszik áthárítani, akkor nem fogja megtalálni saját létének értelmét."

"Hidd el, hogy mindent elérhetsz. Higgy benne, és ez épp elég. Higgy abban, hogy helyreáll, hogy megtörténik, hogy eljön, hogy bekopogtat, hogy igenis van, mert van. Csak kitartás kell. Pofonok jönnek, de akármennyire is fáj, neked mindig erősebbnek kell lenned. És erősebb is leszel. Elkapod az öklét, és úgy lenyomod, hogy soha többet nem jön vissza. Aztán meg majd kapsz újat. Újabb pofonokat. De amíg van erőd, és miért ne lenne, felveszed vele a kesztyűt, és igenis harcolsz. Ugyanis van, hogy nem az élet üt, hanem te saját magadat, az élet meg csak segíteni akar. A kezét nyújtja, te meg azt hiszed bántani akar. "

"Nem az a nagy tréner, aki rá tudja venni a lovat arra, hogy megtegyen valamit. A nagy tréner arra veszi rá a lovat, hogy meg akarja tenni azt a valamit."

"Mindent a maga idejében. Nem okos dolog siettetni a dolgokat. Látni kell az utat, amelyen előre akar haladni az ember."

"A sötétséget el lehet űzni a fénnyel, a fényt azonban sohasem takarhatja be a sötétség."

"Azok, akik sokszor csalódnak az emberekben, megkeményítik a szívüket, és elhatározzák, soha többé semmit nem várnak a többiektől, hogy ne kelljen újra csalódniuk."

"Az emberek, akik a mulandóság farsangján összeakadnak egymással, maskarát viselnek, és az álarc alatt sokszor nem ismernek rá saját testvérükre sem. Aki azonban tudja, hogy legjobb barátja, rokona, szellemének kedves, régóta nélkülözött társa az, akivel egy idegen test rövid időre felöltött jelmezében találkozott, nem törődik a külsőséggel, és csak a lényeget, az ősi valóságot szolgálja a másikban."

folyamatosan bővül...